First Chapter

Még egy utolsó mosoly és...

- Basszus...  - basszus...de nincs mákom! Gondolta mivel lent nem a sima beton volt hanem az új építésre váró fehérnemű üzlet. Mert még nincs belőle elég?

- Oh.... oh . Hát ebből baj lesz!- ezzel egy gyors mozdulattal a hátára fordult. Mert amit látott nem volt más mint tucatjával álló rozsdás csövek. Már csak a métereket kellett számolni és várni a becsapódást. Ami éppenséggel nem lesz valami kellemes.

- 5m... 4m... 3m... 2...1...- csak annyit érzett hogy abból a rengeteg csőből egy átszúrta a hátát, közben eltörte a lapockáját majd eltörte 2 bordáját is. Ááá ez a kis semmiség meg sem kottyant neki.

Most komolyan, ha valakin átmegy egy cső legfeljebb meghal nem? De. Csak nem Ő.

- Azt a rohadt...ez fájt.- nem is csodálom. Na már most az a lényeg, hogy onnan valahogyan le is kéne jönni.

Megpróbálta megfogni a csövet de nem valami nagy sikerrel, mert ahogy áthaladt rajta a cső nem csak a csontjait törte de eltalálta a az egyik artériáját is, amelyből megállás nélkül spriccelt kifelé a vér. Így teljesen képtelenné tette a csövet a biztos fogásra. De nem csak ez volt az egyetlen baj. Egyrészt a vérveszteségtől már szédült és az ájulás szélén állt, másrészt elkezdett begyógyulni a sebe.Ha ne adj isten  nem sikerül időben levergődnie a csőről akkor nem csak a lejutás fog fájni hanem a sebe újbóli feltépése is. Habár ez ránézve csak előny mivel már ,,fájdalom függő" lett. Micsoda baromság! Nem lehet valaki fájdalom függő, nem igaz?

Vagy talán mégis akad egy- kettő. Ha az ember eléri a fájdalom küszöbét azután már nem érez semmit. Csak kellemes bizsergést, már nem gondol semmire mivel érzi, hogy nem sokára itt a vég. Meg szabadul a gondoktól nincsen semmi aki közé és a kellemes bizsergés közé állhatna, és aztán ott találja magát a halál küszöbén. Viszont egy halhatatlannak ez nem adatik meg. Nem léphet át a másik létbe. A teste elkezdi meggyógyítani magát és ez ellen nem tehet semmit. Minden előröl kezdődik.

- Hahó!! Van itt valaki? - kérdezte egy a félelemtől elfúló hang. Majd megjelent egy olyan 20-on éves tini. A kezében bizonytalanul fogott egy elem lámpát, sovány testén lógott az egyenruha. Fekete vászonnadrág és fölül egy iszonyat ronda vörös mellény. Biztosan a közeli moziból jöhetett el idáig. A legvalószínűbb hogy a szemetet hozta ki vagy cigizni van itt. Lehet hogy meghallotta a nyögéseket és az ő ,, okos" fejével jött hogy megnézze. ,, Ó mi ez a hang? lehet hogy elkapok valami jó kis műsort... egy kis ingyen szórakozás nem árthat...hihihi".

Nahh persze szórakozás! Micsoda móka ha egy csőről lógsz lefelé miközben elfolyik a véred. Phff.. jobb mint Disney Land!

Megmozdult az elem lámpa fénye és körbejárta a területet. Szerencséjére olyan magasan volt, hogy nem látszódott, és a ahhoz is elég sötét volt hogy a vére színe se legyen feltűnő.

- Hé Erich! Lejárt a szüneted! - hasított keresztül egy nem épp kellemes hang a sötétségen. - Azonnal told vissza a ványadt seggedet a pulthoz! - erre az a bizonyos Erich nevezetű egyén olyan gyorsan húzta el onnan a csíkot hogy még a pornak sem volt ideje felverődni utána.

-Huhh... ez közel volt.- végre sikerült fogást találni a csövön. Így szép lassan elkezdett felfelé mászni a csövön. Egy utolsó erőteljes húzással sikerült elvergődnie és egy akrobata minden tudását hiányolva ért földet. Kiterült mint egy macska a forró betonon. Minden egyes lélegzetvétellel érezte, hogy visszatér belé az a francos élet. Megtámasztotta az egyik kezét majd a másikkal lendületet véve négykézlábra állt. Két levegő vétel után megpróbált felállni. Többé kevésbé sikerült is neki.Még két levegővétel után és pár bizonytalan lépés után,  teljes erejéből elkezdett futni az iskola felé.

- Én teljesen hülye vagyok... - szerencséjére sikerült leráznia a tanárt. Elbújt az egyik kiszögellésben a folyosón. - Mi a francnak kell ilyen messze laknunk? S mi a faszomat keres itt ilyenkor a tanár?

-Zed Ross ha egyszer megtalálom azt soha többé nem fogja megköszönni!- hallatszott a hangja egyre közelebbről. Már csak azért kellet imádkoznia hogy ne lássa meg. Elővette a telefonját és tükörként használva megnézte a folyosó elejét.

A képernyőn az látszott, hogy az irodalomtanár befordult a sarkon és nagy sebességgel közeledik a fiú búvóhelyéhez. Visszarakta a telefonját a zsebébe és közelebb lapult a falhoz. Lélegzet visszafojtva figyelte amint elhalad mellette a tanár és befordul a következő sarkon.

kilépett a takarásból és az ellenkező irányba indult el. Elhaladt pár üres osztályterem mellett majd a takarító szertár következett és végül az öltözők. Rátette a kezét a fiúöltöző kilincsére majd megállt hallgatózni. Nem hallott mást csak a néma csendet. Már nyomta volna le a kilincset mikor valami kitépte a kezéből és kinyitotta az ajtót. Akkor látta meg a legfurcsább dolgot az életében. ....