Prológus

Az élet szívás. Főleg akkor, ha halott vagy és a halálért esdekelsz. Mivel ez sosem fog bekövetkezni a világ végéig szenvedsz. Kicsit sablonos? De igaz! És ez ellen semmit sem tehetsz. Ha akarnál se lenne sikeres. Ezt én már csak tudom. Minden egyes nap megpróbáltam meghalni. De sosem sikerült. Furcsa mi?? Halott de halhatatlan. Két ellentétes dolog de csak együtt léteznek. Csak akkor lehet halhatatlan valaki ha meghalt. Nem akartam ez lenni, de a sors másképp gondolta, és nekem nem volt beleszólásom. Már több mint 100 éve kell élnem a mindennapjaimat úgy, hogy mi sem történt.

   Zed Ross

- Luke!! Miért  most miért nem előbb?? Akkor amikor én is akartam? - kérdezte a fiú miközben egy 28 emeletes felhőkarcoló tetején annak is a legszélén egyensúlyozott. A gravitációt meghazudtoló egyensúllyal lépkedett a 20 cm széles peremen. Majd egy kecses mozdulattal a tetőre ugrott.

- Nem tudom. A főnök kiszámíthatatlan. Sosem lehet tudni mikor kell bevetésre menni. Nekem is bele telt egy kis időbe. - válaszolta azon a mély dörmögő hangján majd vissza fordult ahhoz amit csinált. Nem volt más mint, hogy egy fadarabot farigcsált. Mire végzett, egy gyönyörű kis szarvas forma feküdt a tenyerén. Mostanában egyre gyakrabban csinálta. Nem csoda. Azt az idegességet amit kiváltott belőle az a kis bugris valamin le kellet vezetnie, s ez pont megfelelt a célnak. Pont ezt a gyereket kapta tanítványának, amelyik még azt sem tudta, hogy kicsoda-micsoda.

- Mondok én neked valamit kölyök. Ne ellenkezz!! Nem éri meg. Soha nem is fogja. Azért lettél az aki, mert Ő így akarta. Tudta, hogy tiszta a lelked. Nem mindenkinek adatik meg a második esély. Inkább örülj neki. Nem is olyan rossz mint hiszed. - mondta, miközben a másik sértődött képpel fordult el a tájtól, ő felé, és azt  mondta.

- Először is: nem vagyok már kölyök. Se semmilyen gyerekhez hasonló valami. Másodszor: tojok a második esélyre!! Semmi kedvem ezt csinálni!! Ha valaki meghal azt csak ne élesztgessék csak úgy az akarta ellenére.   Nem fair!! Honnan tudja, hogy ki akar halott lenni és ki nem?! Nehogy válaszolj!! Nem érdekel! Harmadszor: leléptem! - ezzel megfordult, és egy ugrással átvetette magát a párkányon és szédítő sebességgel zuhanni kezdett az aszfalt felé. Még egy utolsó mosoly és.....